Hát igen, ez volt az elmúlt hétvégén a szlogen: szálljunk fel, én is akarom. Hát el is szálltunk, el is áztunk, nem kicsit, nagyon, de jó volt. Érezhettem magam mellet a szeretetett, és remélem sokáig fogom. Éreztem a barátaimat, és azt, hogy mondhatok akármit, mert senki nem fog meg sértődni. Itt voltunk a ,,világ közepibe’’. Amíg valaki nem jön el ide, és nem látja azt a szép tájat, nem találkozik az itt élő, lakó emberekkel, addig el se tudja képzelni mit jelent. Kipróbáltam, ki próbáltuk olyan képességeinket, amiről eddig nem is tudtunk. Elzártam a húzatott a barlangban, vagy épp lábujjhegyen lépkedtem a sziklán, és úgyis sikerült felmászni a falon, vagy épp ki kúszni egy lyukon. Gazdagodtam egy újabb szép élménnyel. Most úgy érzem magam, hogy pár hét múlva újra megcsinálnám ezt a túrát, mert ez hiányzott az életemből. Hiányzott a szabad levegőn levés. Kilpéni a monoton életvitelből, és most hiányozni fog a szénában való alvás, az hogy nem ver meg úgy igazán az eső, hiányozni fog a babám az aranyos mosolyával, a sok nevetés. De visszatérek, ha minden igaz hamarosan, és újra bele vetem magam a szoros rejtelmeibe. Szálljunk fel, én is akarom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése