A Tusnádfürdőt övező ősfenyves is belezengett, amikor kedd este, a „nulladik” napon a húrok közé csapott az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – azaz közismertebb nevén Tusványos – koncertszínpadának első fellépője, a dunaújvárosi Quimby.(Krónika)
Így kezdte a mai Krónika a tegnapi koncertről a beszámolóját. Hát én úgy kezdem, hogy eszméletlenül jól éreztem magam,nagyon jó volt, és ahogy ma reggel Szilárd barátom mondta, megérte elmenni. Ez volt az az együttes, amelyiknek a koncertjére már nagyon elakartam menni, és meg is tettem, és nem bántam meg. A Quimby tett rendbe engem még annak idején, amikor nagyon elegem volt mindenből. Amikor először meghallgattam “Don Quijote ébredése” című számot, akkor úgy éreztem, mintha nekem írták volna ezt a számot, mintha tudta volna Kiss Tibi, hogy mi játszodik le bennem. Nagyon sokat hallgattam azt a számot, és nagyon sokat segített. Amikor az este hallottam élőben is, az volt az igazi.Utólag aztán kiderült, hogy nem játszodták a legjobban, és ezt onnan tudom, hogy beszéltem velük, mert kaptam tőlük aláirást. Nagyon rendesek voltak. Meg aztán úgy barátok, ismerősök között voltam, és olyan jó volt, és a sör is jól csúszott. Magamat adtam ajajajaj, sehol se talállak..., sorstalan utakon... . Aztán a hazafelé út is nagyon jó volt. Végig énekeltük az egész utat. Megtanultam azt, hogy az ember magát kell adja. Magam adom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése