Netezgetés és messengerezés közben valaki rám lép, s azt írja nekem, hogy olvastam a blogodat, és egy egészen más embert ismertem meg benned. Ezzel a valakivel egy közösségben éltünk, és úgy néha-néha találkozgattunk, meg köszöntünk is, meg minden, ahogy illik. Ez valahol így is van, hogy minden közeg ahol mozgunk, megvan a maga szabályaival, a maga elvárásaival, és nem lehet mindig önmaga az ember, nem engedheti mindig el magát. Lehet, hogy mutatunk egyfajta valakit a világ felé, de közbe mások vagyunk, és ahhoz, hogy ezt a másságot megismerd, meglásd az emberben, bennem, ahhoz közel kell kerülj hozzá, meg kell ismerd azt a valakit. De ezeket már mondták előttem sokkal okosabbak, mint én. Jacksont is elbúcsúztatták, de még nem temették el, és még nem is biztos, hogy meghalt. Mutatnak egyet a világnak, és közben ki tudja valójában mi is történik. Mindenki próbáljon megismerni embereket annyira, hogy azok meg tudják mutatni a valódi arcukat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése