ORBIT

Van ilyen is, de a dinnyés úgyis jobb.

Színes...

Akkoriban, amikor olyan nagyon ki voltam akadva, akkor küldte valaki el a Quimbytől a „Don Quijote ébredése” című számot, és akkor kezdtem el úgy igazán hallgatni őket. Meg aztán úgy helyrepofozott az egész szám, emlékszem, hogy az egyik szobatársam ki volt már készülve a számtól, idegesítette, hogy egyfolytában ezt hallgatom.Úgy valahogy magamra találtam benne. Egy időben a messenger listámon volt legalább négy ember, aki ezt hallgatta, vagyis ez volt a státus üzenete. Olyanok is voltak, akikkel találkoztam, és ez volt a közös témánk, hogy milyen jó ez a szám. Megfertőztem vele mindenkit. De nem csak az a szám jó, hanem mindegyik számnak van valami mondanivalója, csak meg kell kapni benne. Most így vagyok egy másik Quimby számmal. A „Magam adom” címűben úgy magamra ismertem, hogy hát mikor tudok megint olyan szerelmes lenni, hogy teljes mértékben magam adjam????...Mert magam adtam egyszer...

De milyen hülyeségekről írok itt? Annyi minden történik itt körülöttünk. 40 éve, hogy a Holdra szálltak.(?) Vagy épp zajlik a bicatúra. Ami egy nagyon vagány dolog, csak épp az idén olyankor volt, van, hogy nem tudtam elmenni, mert épp akkor van egy tábor is, ahova már nagyon rég készülök. Ami még nagyon megmozgatta az itthoni sajtót az az Újpest – Steaua focimeccs. Hát megint okoskodott mindenki, hogy ezek a magyarok, meg stb stb. És hogy mi van velem? Ilyeneken szoktam gondolkozni, mint amit itt az előbb leírtam, meg aztán a nyakamba szakadt a nagy semmit tevés, és már jó lenne valamit mozdítani, mert ez nem mehet így tovább. Amúgy meg nagyon várom már, hogy megkezdödjön a Gekko tábor, és tervezgetem azt is, hogy vissza kéne megint menni a “világ közepibe”. Ja és itt van a Félsziget is. Biztos jó annak, aki bírja ezt a meleget. Ja, és szinte elfelejtettem azt, hogy vasárnap szuperkupa meccs, tehát akkor szurkolás ezerrel. Hajrá CFR!

Sehol se...

...csak a szerelem eleven elemem valahol elveszett veszettül keresem sehol se talállak... (Quimby)

Foci...

2009. március. 14. Debrecen. DVSC - Nyíregyháza mérkőzés. Ott voltam a debreceni szurkolók közt. Nem ez volt nekem az első foci meccsem, de amit ott láttam...hát az nagyon ledöbbentő volt. Kigyúrtnál kigyúrtabb alakok, kopaszabbnál kopaszabbak. Nagyon sok rendőr és nagyon sok részeg szurkoló. Volt ott olyan, hogy a rendőrök kergették a szurkolókat, de olyan is, hogy a szurkolók a rendőröket. Meccs alatt nem az volt a lényeg, hogy mit alakít a csapat, hanem azt szervezték, hogy kik, és mivel mennek át Nyíregyházára egy jót verekedni. Az volt nekünk a szerencsétlenségünk, hogy mi épp a kemény magba kerültünk, akiket nem igazán érdekelt a játék. Volt azért kemény szurkolás is. Na de oda akarok kilyukadni, hogy ma a román tv adókban egyébbel se foglalkoznak, csak azzal, hogy jönnek az Újpesti szurkolók. Úgy beszélnek az egészről, mintha egy kis háborút indítottak volna el ezek a szurkolók. Nálunk is vannak ilyenek. Példaul Kolozsváron az U szurkolói, vagy a temesvári szurkolók, szóval nem kell messze menni. Most az a baj, hogy épp egy magyar csapat szurkolói jöttek az országba, és előkerültek a magyar-román ellentétek, és most van amiről beszélni, és akkor most megbeszélik, hogy ezek a magyar szurkolók milyen rosszak, meg minden, és vitatkoznak róla. Én úgy is azt mondom, hogy HAJRÁ CFR!

Üdv a parton Sándor!

A Tusnádfürdőt övező ősfenyves is belezengett, amikor kedd este, a „nulladik” napon a húrok közé csapott az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – azaz közismertebb nevén Tusványos – koncertszínpadának első fellépője, a dunaújvárosi Quimby.(Krónika)

Így kezdte a mai Krónika a tegnapi koncertről a beszámolóját. Hát én úgy kezdem, hogy eszméletlenül jól éreztem magam,nagyon jó volt, és ahogy ma reggel Szilárd barátom mondta, megérte elmenni. Ez volt az az együttes, amelyiknek a koncertjére már nagyon elakartam menni, és meg is tettem, és nem bántam meg. A Quimby tett rendbe engem még annak idején, amikor nagyon elegem volt mindenből. Amikor először meghallgattam “Don Quijote ébredése” című számot, akkor úgy éreztem, mintha nekem írták volna ezt a számot, mintha tudta volna Kiss Tibi, hogy mi játszodik le bennem. Nagyon sokat hallgattam azt a számot, és nagyon sokat segített. Amikor az este hallottam élőben is, az volt az igazi.Utólag aztán kiderült, hogy nem játszodták a legjobban, és ezt onnan tudom, hogy beszéltem velük, mert kaptam tőlük aláirást. Nagyon rendesek voltak. Meg aztán úgy barátok, ismerősök között voltam, és olyan jó volt, és a sör is jól csúszott. Magamat adtam ajajajaj, sehol se talállak..., sorstalan utakon... . Aztán a hazafelé út is nagyon jó volt. Végig énekeltük az egész utat. Megtanultam azt, hogy az ember magát kell adja. Magam adom...

Emlék...

Nyár van, és ilyenkor van a nagy nyaralások, táborozások ideje. Eszembe jutott az, hogy mennyit nyaraltunk mi, az öcsemmel, a nagyszüleinknél, és hogy milyen jók voltak azok a nyaralások. Sátorozások az udvaron, nagy fürdések, bringázások, kirándulások a környéken. Ahogy nőttünk, úgy egyre jobban vesztett a varázsából az egész, sajnos. Már nem ültünk olyan sokat a nagyszülőknél, már kellet valahova sietni vissza. Sokszor monták, mondják az idősebbek, hogy addig jó, amig gyermek vagy, hát ez így is van. Nem volt semmi gondunk, nem kellet sehova menni, élveztük a nyár nyújtotta lehetőségeket. Most is élvezzük, csak most egy kicsit másképp, egy kicsit nagyobbak lettünk, és már nem az udvaron sátorozunk, limonádé helyett már valami mást iszogatunk. De az a jó ebben, hogy olyan jól esik visszaemlékezni ezekre az időkre. Pár napja az unokatestvéremmel emlékeztünk vissza ilyen nyári eseményekre...