IQ (az év híre, szerintem)

Nagyon jó! (T-mobile reklám karácsonyi dal)

S ha valakit érdekel az egész szám akkor letöltheti itt. Az előadó Csondor Kata, a dal címe pedig Add tovább. Nekem nagyon bejött.

Vers

Egy újabb vers. Az iró névtelen szeretne maradni. Ha netán sikereket érne el a verseivel akkor majd elárulom a nevét is.

A Szeretethez

I. (a csoda szonettje)

Elfeledve, fáradtan ébred a reggel,

Mikor az ünnep kórusa énekel.

Pici szívekben, nagy Szeretet ég el,

Szívről szívre az örök melegség menetel.

Ajándékot kaptam tőled, oh Szeretet,

Hogy én is szerethessek mindenkit szüntelen.

Letörölted örökre hideg verejtékemet,

Forró ölelésed pihen végre a lelkemen.

Rohanunk, hogy minden meglegyen,

Könyörgünk, hogy valaki szeressen,

Csak reméljük, hogy Valaki ott legyen,

Ha elalszik gyertyánk, egy sötét éjjelen.

II. (áhítattal az ég felé...)

Mosoly, jókedv uralkodik mindenhol,

Mint öreg király az üveghegyen valahol.

Mesés ilyenkor minden pillanat,

Mert a világ utolsó csodája a Szeretet maradt.

Köszönni nem tudom, hogy mindenkire gondoltál,

S millió szívbe boldogságot hoztál

Mit ér az ember, ha Te hiányzol?

Puszta mezőn, hiába vándorol...

A világ végén, egy dolgot lehet,

Köszönni,

Hogy szerethettem a Szeretetet!

Kell ez?

Figyelve az itthoni havazásokat, találtam egy webcam-es oldalt, ahol mindenki kényére-kedvére nézheti a Hargita-fürdői Csipike sípályát. Ezen az oldalon lehet kommenteket is írni. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik kommentben valakinek valami baja van a magyarokkal. Gondoltam beleolvasok. Abból indult ki az egész, hogy valaki annyit írt, hogy milyen szép a Hargita. S akkor kezdődik a mocskolódás, hogy ez egy román oldal és írjanak románul és stb stb. Szomorú ez az egész, hogy vannak ilyen emberek. Nem mondom azt, hogy mi szentek vagyunk, mert mi se vagyunk azok. Ott van például a Székely Gárda December 1.-i megmozdulása. Kezdjük ott, hogy mi az a Székely Gárda? A Magyar Gárdának a kistestvére, vagyis egy import szemét. Nekik is van, miért ne legyen nekünk is? Valami ilyen alapon működik ez az egész. Kell ez nekünk? Nekik kellett. Akkor megoldott egy helyzetet. Hirtelen mindenki rájuk figyelt. Megijedtek. Ezzel, valamilyen szinten megoldottak valamit. De velünk mi a helyzet? Kell nekünk a Székely Gárda? Kell nekünk az, hogy így is elég nehezen tűrnek meg minket, s akkor még fokozzuk a helyzetet. Könnyű Székelyföldön kérni az autonómiát és verni a szájunkat, hogy mekkora magyarok vagyunk. Ott fordulsz egyet és nagyon kicsi a valószinűsége annak, hogy románokkal találkozol, akik le „bozgoroznak”, azért, mert magyarul beszélsz. Feljövünk Kolozsvárra, és akkor amikor a legnagyobb román nemzeti ünnep van mi koszorúzni akarunk. Csak rosszabít a helyzetünkün az egész gárdás-sztori. Játszodjuk ott ezt az egészet, ahol nem visz el a rendőrség, nem kiabálják, hogy menjünk el az országból, és ne rontsuk azok helyzetét akik ott maradnak Kolozsváron, mert azután az akció után egy Székely Gárdással sem találkoztam. Ugyanez volt Sepsiszentgyörgyön is. Csak itt a románok emlékeztek. Megtartották a nagy nemzeti megemlékezést, ki kiabálták magukból az extrábnál extrább hazafias mondatokat és azután haza mentek. Aki meg ott él, ott lakik, az vállalja a következményeket. Kell ez nekünk? Nem mondom azt, hogy most mekkora román párti vagyok és azt hogy mennyire szeretem őket, mert abszolút nem, de valahogy mostmár meg tanultam együtt élni velük nap mint nap, használom a nyelvet és semmi bajom se lesz tőle. Többnek érzem magam ha más nyelven is meg tudok szólalni. Lehet így is magyar lenni, és nem kell ehhez a szélsőséges dolgokhoz folyamodni. Amikor március 15-én lázadoznak az ellen, hogy ne ünnepeljünk, és uszítják egymást a magyarok ellen, ezért mi is ezt kell csináljuk? Kell ez nekünk?

Nem is gondoltam volna, hogy egy webcam-es oldalon ilyen fórumra találok. Kellemes ezt-azt minden kedves olvasómnak, és vigyázzatok, mert a medve nem játek, főleg ilyen zerge-b.szó hidegben, mint amilyen most is van.

December...

Olyan mindenféle érzések vannak bennem. Karácsonyi hangulatba öltözött a város, és én még se érzem azt, hogy közeledik a karácsony, valahogy nem olyan mint régen. Nekem ez az első kintlakásos évem. Tegnap este kerestem valakit a bentlákasban. Épp akkor készültek a Mikulás estre a kollégium bentlakásában is, és az egyetemistáknál is. Eddig mind a két eseményen részt vettem. Most olyan furcsa volt, hogy már úgy igazán egyik közösséghez se tartozom. Jó volt felidézni a régi emlékeket, és kacagni rajtuk. Milyen érzés az, hogy nem tartozol egy közösséghez? Lehetne kérdezni. Hát nem lakhat az ember élete végéig bentlakásban. Valamikor meg kell történjen a váltás, ki kell probálni egy új életformátt. Jó volt a bentlakás. Volt egy közösség, voltak emberek, olyan jó bulis volt, de elég volt. Lehet hogy azért nem érzem ezt az egész karácsonyi dolgot, mert eddig úgy készültünk a bentlakásban erre, és úgy volt egy érzés mindenkiben, úgy vártuk, hogy haza megyünk és készültünk az egészre. Most is van bennem ilyesmi, de mégse olyan mint régen, kicsit más. Emlékszem, hogy meglepett az amikor kilencedikben Mikulás napján amikor feküdtünk le, akkor mindenkinek a parnáján volt egy ajándék és egy üzenet a Mikulástól. Nagyon profi volt. De az idén is nagyon profi volt a Mikulás. Kaptam egy hagyományos csomagot, aminek nagyon örültem. Mikulás napján hivatalos voltam egy vacsorára, amire én 10 pontott adok. Úgy valahogy a körülöttem lévő emberek probálják megteremteni a Decemberi hangulatott, meg is tudnak lepni, csak valahogy még nem érzem azt az érzést…


Én nem szoktam vereseket írni. Probálkozom ezzel a bloggal és kissebb - nagyobb sikerrel néha jókat írok. Megkértek, hogy rakjak fel egy - két verset a blogomra, hogy olvassa más is. Az iró névtelen szeretne maradni. Ha netán sikereket érne el a verseivel akkor majd elárulom a nevét is.


Ments meg

Mindent amit akarok,
hogy ott legyek, ahol Te vagy.
A Bölcsesség
ápolni fog Téged.

Add át az érzéseid,
Nekem.
Fogd meg a kezem,
és segíts nekem.

Kapkodok
a levegőért.
Miért olyan megviselt
az arcom?

Add át az érzeseid,
Nekem.
Fogd meg a kezem,
és ments meg.

Leöblítem az arcom,
a vízben.
Lélekzetem eláll
a hullámok között...

Új forma

Kezdek egy hazsártos öreghez hasonlítani, aki mindenért felháborodik, zsörtölődik és hisztis. Ezt lehet kikövetkeztetni ha valaki a blogom olvassa. Ha valaki el olvassa a bejegyzéseimet, akkor arra következtet, hogy volt egy időszak amikor nagyon lent voltam, és a fájdalmam, és az elkeseredésem jelenik meg az írásaimban. Aztán következett egy csúcs, ahol minden szép, és minden rózsaszín, és tele vagyok élményekkel, s aztán megint le a mélybe. Az igaz, hogy az utóbbi időben volt egy ilyen része is az életemnek, de ennek vége. Probálom elfogadni azokat a dolgokat amiken nem tudok már változtatni, és nem zsörtölödni rajta. Amin meg tudok azon változtatok. Vissza jött a régi, jó kedvű énem. Olyanok kezdtek lenni ezek az írások, mintha egy méreg falra írnám. Nem mondom, hogy nem volt jobb egy kicsit azután, de szerintem nem az érdekel titeket (persze akit érdekel és olvassa), hogy milyen bajaim vannak. Inkább valami más, de nem önsajnálat és kesergés. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy megprobálok más dolgokról is írni, nem csak ilyen szomorú és kesergős ízékről. Szóval remelém ezután más hangvételűek lesznek az írásaim…


(Kép Erőss Zsolt Manaslu expedíció 2009)

Diszkréten titkolt

Furcsa érzések kavarognak bennem. Itt van a városban az a lány, aki számára valamikor egy projekt voltam, aztán beszélgető partner, aztán kedves és aztán megint beszélgető partner. Furcsa egy dolog ez az egész. Már beletörődtem abba, hogy köztünk ennél több nem lehet, és elfogadtam az egészet. De mégis, úgy valahol legbelül, szeretném! Mindig van valami a levegőben, amikor találkozunk. Olyan gátlástalan vagyok, amikor vele beszélek. Mért van ez?

Valamikor a nyáron kitaláltam az MV-t. Az MV egy nonprofit szervezet, ami azzal foglalkozik, hogy mosolyt varázsol az emberek arcára, vagy épp meglepetést szerez. Akkor sikere is volt ennek az egész dolognak, sikeresen müködött. Hogy ne csak mindig én varázsoljak mosolyt az emberek arcára, ezért nekem is valaki azt akart varázsolni. Kissebb- nagyobb sikerrel sikerült is. Aztán elindult egy mosoly varázslós játék. A mosoly szerzésekben én vezettem mostanáig! Az történt, hogy csütörtök este úgy megleptek, hogy csak na! Nem tudom meghatározni azt az érzést. Később kiderült, hogy a közös ismerőseink mind tudták azt, hogy érkezik Kolozsvárra, csak én nem. Szóval minden elismerésem azért, amiért ezt így kieszeltétek!

Egy érdekes dolog pedig az, hogy anélkül, hogy tudtam volna Kolozsvárra érkezéséről, el kezdtem hallgatni a Ne gondolj rám című zeneszámot az Ismerös Arcoktól. Olyan aktuálisnak éreztem (érzem) ezt a számot a mostani lelki állapotomra, valahogy így nevezném ezt az egészet.

És hogy mi van velem most? Úgy éreztem, hogy ezeket most le kell írjam. Amúgy dolgozom, és úgy elvagyok. Keresem, de sehol se találom…

Sínen vagyok…

Az az igazság, hogy már rég nem blogoltam, szinte egy hónapja tettem fel az utolsó bejegyzésem. Sok minden történt azóta. Belerázódtam a kolozsvári életbe, kaptam munkát. Nem az a munka, ami igazán úgy hozzám illik, de pénzt kapok érte. Van, akinek ilyen sincs, és szeretné, ha ilyent kapna, mint én. Pultos lettem Kolozsvár egyik kocsmájában. Nyugi, nem innen fogok nyugdíjba menni. Érdekes egy munka, tele van meglepetésekkel és nagyon sok embert, karaktert megismer így az ember. Na de az eddigi munkáim közül ez a második legjobb. Volt már ennél borzasztóbb is és kibírtam. Amúgy meg kicsit megváltozott az életem, olyan munkás lettem, vagy valami ilyesmi. Most tapasztalom azt, hogy milyen is igazán munkába járni, és hogy mekkora egy nagy kincs a szabadnap.

Az este egyik ismerősöm, aki most kint dolgozik Írországban, megdicsérte a Nyár című bejegyzésem. Olyan nagyon jól esett. Jól esett az, hogy megdicsérte, és hogy kihoztam belőle valamit. Azt mondta, hogy amióta kint van egyszer volt honvágya... akkor, amikor elolvasta az utolsó bejegyzésem. Ilyenkor jön rá az ember arra, hogy az olyan dolgok, amik értelmetlennek tűnnek, mégis van értelmük, és amikor kapsz egy ilyen dicséretet, akkor megjön a kedved, hogy tovább csináld. Nem gondoltam volna soha, hogy ezekkel a kis firkálásaimmal ilyet tudok el érni.