Vers

Egy újabb vers. Az iró névtelen szeretne maradni. Ha netán sikereket érne el a verseivel akkor majd elárulom a nevét is.

A Szeretethez

I. (a csoda szonettje)

Elfeledve, fáradtan ébred a reggel,

Mikor az ünnep kórusa énekel.

Pici szívekben, nagy Szeretet ég el,

Szívről szívre az örök melegség menetel.

Ajándékot kaptam tőled, oh Szeretet,

Hogy én is szerethessek mindenkit szüntelen.

Letörölted örökre hideg verejtékemet,

Forró ölelésed pihen végre a lelkemen.

Rohanunk, hogy minden meglegyen,

Könyörgünk, hogy valaki szeressen,

Csak reméljük, hogy Valaki ott legyen,

Ha elalszik gyertyánk, egy sötét éjjelen.

II. (áhítattal az ég felé...)

Mosoly, jókedv uralkodik mindenhol,

Mint öreg király az üveghegyen valahol.

Mesés ilyenkor minden pillanat,

Mert a világ utolsó csodája a Szeretet maradt.

Köszönni nem tudom, hogy mindenkire gondoltál,

S millió szívbe boldogságot hoztál

Mit ér az ember, ha Te hiányzol?

Puszta mezőn, hiába vándorol...

A világ végén, egy dolgot lehet,

Köszönni,

Hogy szerethettem a Szeretetet!