Pár évvel ezelőtt , az volt a menő , ha elkérhettük valakinek a ”yahoo messenger” azonosítóját. Az volt a vagány ha minél nagyobb volt ez a listád. Az évek során nagyon sok ilyen azonosító összegyűlt. Nekem is olyan 200 fölött mozog ez a szám. A 200-ból alig szoktam beszélni 15 vagy 20 emberrel. De néha hasznos is lehet egy ilyen lista. Például keresek valamit. Kiírom a messenger listára és az esetek nagy részében akad valaki, aki tud segíteni. Itt van nekem ez a blogom. Ezt is kiírom a messenger listára és máris reklámot csináltam neki. Nemrég találkoztam egy nagyon régi és jó barátommal, akivel megállapítottuk, hogy annyira elkényelmesedtünk, hogy inkább beszélgetünk az interneten vagyis messengeren, ha érdekel az, hogy mi is történt embertársunkkal akkor megnézzük valamelyik közösségi oldalon a képeit és kommenteljük, vagy újabban van ez a lájkoljuk dolog is. Visszatérve ide, hogy lájkoljuk a különböző eseményeket. Már elég rég zajlik ez a Facebook hisztéria. Valamikor tavasszal részese voltam egy olyan beszélgetésnek ahol felelősségre vontak, hogy nekem mért nincs Facebook-om? Mondtam, hogy nekem nem kell, van két másik ehhez hasonló, amit így is alig használok. Hát hogy az milyen jó és hogy sokkal jobban lehet tartani a kapcsolatot így az ismerőseiddel és stb stb stb. Nem jobb az, ha valakivel személyesen beszéli meg az ember az érzéseit, osztja meg a gondolatait? Nem mondom azt, hogy most többet nem leszek bent a messengeren és hogy néha az öcsem vagy a barátnőm Facebook fiókján keresztül nem fogok még képeket nézegetni, de vegyük a fáradságot és találkozzunk az ismerőseinkkel, régi barátainkkal. Nekem egy nagyon jó élményben volt nemrég részem abból kifolyólag, hogy elmentem valakivel egyet üdítőzni. Addig mindig volt valami kifogás vagy épp messengeren megbeszéltünk mindent. Sokkal jobb volt így és mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagy érték a barátság.
8 megjegyzés:
Az az igzság, hogy az emberek éltük során belemennek mindenféle játszmákba. Egyike az ilyeneknek ezek nagy tömegeket vonzó hálózatok, amik ellen igazság szerint se kifogásom se különösebb tetszésem nem nyilvvánul meg. Az ember szereti az idejét tölteni. Képeket néz, meg lájkol, meg kommentet ír, s azzal azt hiszi, hogy ébren tartja emberi kapcsolatait, holott, annál inkább el személytelenedik. Nem kell kocsmákba kimenni, nem kell kávézni menni, mert az mind idő és pénz, hanem elég egy kattintás, és már éreztetem a nagy baráti törődést, csak ez nem mindig őszine sajnos, mert ahhoz, hogy sok kommentet gyűjtsek össze(ami amúgy már presztizs kérdése)kedves dolgokat kell írnom az embereknek, hogy hasonlóképpen lájkolják és kommenteljék a képeimet ugyebár. Van akinek egész jó időtöltés, szórakozás meg miegyéb, de egyetértek veled, kedves Sándor, hogy egy kedves ismerőssel egy üditő mellett azért szebb az élet.Egy cikk elolvasása akár a cfrmania-n, akár a citynes-on azért lehet hasznosabb, mint egy lájkolás, de ez pusztán személyes érzelem.
A saját idejével elvégre mindenki úgy rendelkezik, ahogy akar, de nem biztos, hogy sok komment meg más hasonló bolondság az idő teltével kielégití az emberi kapcsolataninkat... vagy bocsánat, iwiw, hi5, messenger, facebook, netlog stb mellett még vannak nekünk ilyeneink???
erről nekem más a véleményem! az tény, hogy ha egy városban vagy a barátaiddal, vagy közel laknak hozzád, lehetőségetek van kiruccanni egy üdítőre, sörre, borra, diólikörre. ilyenkor FELESLEGES az összes közösségi portál. de amikor több száz km választ el a barátoktól, akkor az ember annak is örül, ha valamelyik portálon megnézi, hogy mi is történik a másikkal, mert ugyebár telefonálunk, de ott képeket nem láthatunk, hogy mekkorát nőtt egy kisbaba, milyen is volt a szilveszter, egy kihagyott buli, eljegyzés, lakodalom, bármi, ami az élet rituális része. ezek az oldalak, mint minden, két oldallal rendelkeznek, és rajtunk múlik, hogy melyiket élesítjük ki. nekem személy szerint jól esik megnézni, hogy Svájcban, hogy telik a barátnőm mindennapja, vagy épp Budapesten, hogy él egy számomra kedves személy, vagy mekkorát nőtt egy 1éves csöppség, mióta nem láttam, vagyhogy épp mik a hírek a volt egyetemem berkeiben. szóval hasznosnak tartom, hogy van egy ilyen lehetőség. persze ezek mellett, a kézzel írott levelek nosztalgikus hangulatát is bőszen ápolom.
én úgy gondolom, hogy bele kell gondolni abba, hogy egy ilyen portál nem azért van, hogy egy városon belül kommunikáljunk egymással, hanem, hogy egy egész világgal tarthassuk a kapcsolatot. és ez nem kényelem, hanem lehetőség!!!
tőlünk függ, hogy hogy aknázzuk ki a lehetőséget!!!
Tökéletesen egyetértek veled, Sándor!Facebook, Hi5, stb., mind jók az egyszerű információgyűjtésre (hogy ne nevezzem pletykagyűjtésnek). Képeket nézve, kommenteket olvasva, messengerstatusokat lesve megtudjuk ki hol kirándul, ki, mikor és hogyan bulizik, ki alapitott már családot, és hány gyereket nevel, ki épp mivel foglalkozik, vagy épp milyen lelkiállapotban van...De vajon valósak ezek az információk??? Igazak azok az érzések, élmények? Vagy ezt csak akkor tudhatom meg ha szemébe nézek, és hallom a hangját? Azzal, hogy mások képeit nézem, vagy kommentálom, még nem jelenti azt, hogy vele kirándultam, buliztam, vagy átérzem élményeit, érzéseit. Még mindig csak egyedül, magányosan ülök egy gép előtt, kattingatok ide-oda, infókat gyűjtök ismerőseimről, és maradok mindezzel, mert megölelni nem tudom, a kézszoritás is elmarad, a mosolyom sem vigasztalja:( Hol marad itt az öszinte, igazi barátság? Vagy ezek az értékek már nem fontosak, marad a felszinesség, a tudat, hogy nekem sok ismerősöm van, sok "barátom", mind ott vannak a listámon, az oldalomon, és néznek engem...
Névtelen2@: Köszönöm a hozzászólást...igazad van. De, én a saját környezetemben, sajnos, nem ezt tapasztalom. Éppen ezért fogalmazódott meg bennem ez a dolog. Ha mindenki így használná, ahogy írod, akkor én sem írtam volna meg ezt az írást, amiben kinyilvánítom a véleményem...
hm... azért egy lakodalom, vagy egy újonnan született gyerek hírének meghamisítása, ha képpel van alátámasztva elég valószínűtlen, vagy csak én vagyok lemaradva? eléggé lehetetlennek tűnik. és én sok, ezer éve nem látott emberről ilyen helyen tudtam meg, hogy megnősült, gyereke született. ezek, akik a listán fenn vannak, nem barátok, hanem ismerősök, 2% barát, a többi ismerős. és én szeretem az ismerőseimről is tudni, hogy épp merre hányas a kabát, mivelhogy ritkán, vagy egyáltalán nem találkozunk, mert másfele vitt egy keresztút! ezek olyan dolgok, amikről mindenki minden rosszat leír, de ugyanúgy neki is van profilja. mindegy milyen céllal, de van!!!
Én is tagja vagyok közösségi oldalaknak,de akkor, amikor ide feliratkoztam, nem volt ilyen nagy divat. Nem ott beszéltük meg a dolgainkat.De manapság ez zajlik, és ez akaszt ki...
Persze, mint mindennek, a közösségi oldalaknak is megvan a pozitiv és a negativ oldaluk.Igaz, ha egy keresztút lehetetlenné tette a találkozási lehetőségeket, igen, akkor van értelme ezeknek az oldalaknak. Viszont, ha a találkozás lehetőségét csupán kényelemből zárjuk ki, akkor, szerintem, csak az igazi barátság elvesztéséhez vezet. Sajnos, én is egyre gyakrabban tapasztalom ez utóbbi jelenséget: osztálytársak, habár egy városban élnek, facebookról értesülnek egymásról, régi barátok ilyen-olyan okból kifolyólag messengerstatusból tudják meg, hogy épp a másik hogy érzi magát... és ez nagyon szomorú.
Az éremnek két oldala van.
Megjegyzés küldése