Mintha...

...Chuck Norris állna középen...

Divat?

Pár évvel ezelőtt , az volt a menő , ha elkérhettük valakinek a ”yahoo messenger” azonosítóját. Az volt a vagány ha minél nagyobb volt ez a listád. Az évek során nagyon sok ilyen azonosító összegyűlt. Nekem is olyan 200 fölött mozog ez a szám. A 200-ból alig szoktam beszélni 15 vagy 20 emberrel. De néha hasznos is lehet egy ilyen lista. Például keresek valamit. Kiírom a messenger listára és az esetek nagy részében akad valaki, aki tud segíteni. Itt van nekem ez a blogom. Ezt is kiírom a messenger listára és máris reklámot csináltam neki. Nemrég találkoztam egy nagyon régi és jó barátommal, akivel megállapítottuk, hogy annyira elkényelmesedtünk, hogy inkább beszélgetünk az interneten vagyis messengeren, ha érdekel az, hogy mi is történt embertársunkkal akkor megnézzük valamelyik közösségi oldalon a képeit és kommenteljük, vagy újabban van ez a lájkoljuk dolog is. Visszatérve ide, hogy lájkoljuk a különböző eseményeket. Már elég rég zajlik ez a Facebook hisztéria. Valamikor tavasszal részese voltam egy olyan beszélgetésnek ahol felelősségre vontak, hogy nekem mért nincs Facebook-om? Mondtam, hogy nekem nem kell, van két másik ehhez hasonló, amit így is alig használok. Hát hogy az milyen jó és hogy sokkal jobban lehet tartani a kapcsolatot így az ismerőseiddel és stb stb stb. Nem jobb az, ha valakivel személyesen beszéli meg az ember az érzéseit, osztja meg a gondolatait? Nem mondom azt, hogy most többet nem leszek bent a messengeren és hogy néha az öcsem vagy a barátnőm Facebook fiókján keresztül nem fogok még képeket nézegetni, de vegyük a fáradságot és találkozzunk az ismerőseinkkel, régi barátainkkal. Nekem egy nagyon jó élményben volt nemrég részem abból kifolyólag, hogy elmentem valakivel egyet üdítőzni. Addig mindig volt valami kifogás vagy épp messengeren megbeszéltünk mindent. Sokkal jobb volt így és mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagy érték a barátság.

Felkapott dal

2009 februárjának az elején hallottam először a Quimby együttesnek az egyik számát. Akkor épp egy tankkal mentek a szívemen át. Segített. Mintha rólam írta volna Kiss Tibi azokat a sorokat. Később aztán egészen másképp hallgattam azt a számot már értettem, hogy miről is dalol. Amikor az első Qiumby koncertre készültem, beszereztem az összes létező és megjelent lemezüket s meghallgattam az egészet. A koncert csúcs volt és nagyszerű volt az a nyár is. Karácsony előtt sikerült megszerezni az együttes legújabb lemezét. Nem volt időm akkor meghallgatni …épp csak bele hallgattam. Ma sikerült. Nagyon tetszik. Az, aki nem hallgatott még Quimbyt annak furcsának tűnik, olyan bolondos furcsa hangzású zene. Eleinte idegenkedik tőle az ember, és hogy ha többet hallgatja, akkor kezdi érteni a szöveget, világosabb a mondanivaló. Újabb erőt adott az, hogy meghallgattam az új számokat és mindenfélén elgondolkoztam... A nyáron láttam egy interjút Kiss Tibivel és Liviusszal. Arról kérdezték őket, hogy mit szólnak ahhoz , hogy az Irigy Hónaljmirigy kiakarja őket parodizálni? Azt felelték, hogy kiváncsian várják, hogy mit sikerül produkálniuk a fiuknak. Hát az is meglett, az Ajajajj című számot parodizálták Felkapott dal címen. Hát felkapott dal is volt...