Valahogy minden összeáll

Érzem a karácsonyi kalács illatát, pattog a tűz a kájhában, kint fehér takaró alatt minden, karácsonyi hangulat, otthon. Igen, itthon vagyok már egy pár napja. Lassan a hátam mögött tudok egy olyan félévet ami nagyon megváltoztatta az életemet. Sokat hallom ismerőseimtől, barátaimtól, hogy nem kapnak munkát a szakmájukban. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, és kaptam. Egy olyan munkahelyet amiről azt hiszem mindenki álmodik frissen végzettként. Az elején nagyon nehéz volt. Nehéz volt elszakadni a kedvesemtől, a barátaimtól és attól a várostól, ahol az álmaim valóra váltak. Nehéz volt, de belevágtam és nem bántam meg. Nagyon sok tapasztalatot szereztem szakmai téren. Beilleszkedtem egy munkaközösségbe és nagyon sok szakemberrel kerültem kapcsolatba. Ahogy az egyik tanárnőmnek mondtam: bekerültem a mókus kerékbe és most már lassan-lassan elkezd forogni ez a kerék. Nekem ez a 2011-es év eredménye.

A másik meg az, hogy van egy kiegyensúlyozott párkapcsolatom. Az elmúlt félévben éreztem igazán meg a hiányát annak, hogy milyen ha nincs melleted a kedvesed. Azt, hogy amikor felhívod nem az lesz a beszélgetésnek a vége hogy hány óra múlva találkozunk, hanem az hogy 10 vagy 9 nap múlva. Ekkor éreztem igazán azt, amire édesanyám világított rá, hogy semmi rokonság, semmi vér nem köt össze és mégis mennyire tud hiányozni az, akivel jókat tudsz beszélgetni, az, aki megérti a hülyeségeidet, az akinek mindig van egy nyugtató szava, ha valami nem úgy alakul ahogy szeretnéd, az aki támogat a döntéseidben, aki örül a sikereidnek, az aki feltétel nékül tud szeretni. Úgy érzem hogy megerősödött a kapcsolatunk.

Vettem egy fenyképezőgépet magamnak, olyat, amire évek óta vágyom. Elkezdtem fotozgatni, most fedezem fel a fényképezőgépem, és a fényképezés szépségeit, misztériumait.

Azt megtanultam, hogy merni kell és bele kell vágni néha az ismeretlenbe. Pár hónap elteltével, miután Kristyorra kerültem hallottam Kowalsky meg a Vega Szemenszedett igazság című számát és annak is következő része fogott meg:” Mert valahogy minden összeáll / Az Isten mindent jól csinál / Mindent úgy, ahogy kéne / Mindenkit úgy ahogy kérte”.

Leszállt az est

Tél II.

Nálunk

A napokban

Régebbről (2006.08.26.)

Esti

Őszi

Probálkozások...

Elkerültem

2002 szeptemberében felkerültem Kolozsvárra.

Ekkor kezdődött el egy új életem. Távol a szüleimtől, szeretteimtől. Jó dolog volt. Jó volt az iskola, jó volt a bentlakás, jó volt a közösség, ahol nap mint nap forgolódtam és kibontakoztam. Amikor először jártam Kolozsváron, akkor még nagyon kicsi voltam. Úgy képzeltem el ezt a várost, mint a legnagyobb, az elérhetetlen. Édesapám amikor Kolozsváron járt mindig mikor haza jött hozott nekünk egy hamburgert. Ez jelentette nekem Kolozsvárt. A napokban búcsút kellet vegyek ettől a helytől. Kicsit össze szorult a szívem. Sokszor mondtam ismerőseimnek, hogy ez a város az álmaim valóra válásának a helye. Itt voltam először igazán egyedül, itt éreztem meg azt, hogy milyen az amikor magára van utalva az ember, itt szívtam el az első szál cigarettát, itt voltam először szerelmes, itt nyílt ki a szemem, hogy nem kell mindenkiben megbízni, itt győztem le a szerepléstől való félelmemet, innen indultam el Amerikába, itt szereztem igaz barátokat, itt söröztem előszőr, itt álmodoztam előszőr, és meg is valósítottam az álmaim. Nagyon sok mindent adott nekem ez a város, iskola, egyetem. Sokszor hallottam már azt a kifejezést, hogy életünk egy mérföldkőhöz érkezett. Kacagtam ezen a közhelyen. Nem igazán éreztem a súlyát ennek a kifejezésnek. Most érzem. Érzem mert itt marad a szerelmem. Itt maradnak a barátaim, az álmok, a tervek és fél évig egy új városban kell újra elkezdenem az epítkezést. Ide tartozik még az is, hogy ezeket az álmokat, célokat nem valósíthattam volna meg a szüleim segítsége nélkül. Köszönöm nekik. Eltelt kilenc év, és úgyérzem, hogy a mag, amit kilenc éve elültettek az most termést hozott és ezután nem fogom azt hallani hogy ,, Jó hogy Sándor is elvégezte az egyetemet és egy kocsmában pincér” , hanem én is azt csinálom majd, amit tanultam és szeretek.

2011. július elsején Brádra költöztem, komoly munkahelyem van, dolgozom.

Elkerültem Kolozsvárról.

Azért, mert...

Sokan megkérdezték már tőlem, hogy mért nem írok mostanában a blogra? Hát, ha megnézzük a blogos múltamat, akkor jól látszik az, hogy ez a blog egy szomorkás kezdetű. Aztán van benne egy kis nyári szellő, majd megint átmegy szomorúba. Ritkán érdekes meglátások, események amelyek velem történtek. Hosszú ideje nem írtam semmit. Rájöttem arra, hogy ez a blog nekem arra volt jó, hogy a rosszat, a nyomasztót kiírjam magamból. Minden dolgot ami zavart, azt itt meglehet találni. Na jó, nincs ide felírva minden ami tényleg zavar, inkább a mélyebb dolgok. Azt is mondta egyszer valaki, hogy túl személyesek az írasaim. Ok, azok, de nekem jól esett ezt leírni és megosztani. Nem volt kötelező elolvasni. Most megint rám kérdezett valaki, hogy mért nem írok. Azért, mert már rég nem történt velem semmi rossz. Hogy mi van most velem? Jó ideje egy nagyon vagány és kiegyensúlyozott, szerelemmel teli kapcsolatban vagyok. Amikor az ember boldog, akkor hajlamos arra, ahogy én is, hogy jól el van a boldogságában. Hát, valahogy így vagyok én is a blogos írásokkal. Történnek velem dolgok, de azok többnyire jók, és ha van egy véleményem akkor azt elmondhatom valakinek, nem kell a netre feltegyem. Hát ezért.

Mintha...

...Chuck Norris állna középen...

Divat?

Pár évvel ezelőtt , az volt a menő , ha elkérhettük valakinek a ”yahoo messenger” azonosítóját. Az volt a vagány ha minél nagyobb volt ez a listád. Az évek során nagyon sok ilyen azonosító összegyűlt. Nekem is olyan 200 fölött mozog ez a szám. A 200-ból alig szoktam beszélni 15 vagy 20 emberrel. De néha hasznos is lehet egy ilyen lista. Például keresek valamit. Kiírom a messenger listára és az esetek nagy részében akad valaki, aki tud segíteni. Itt van nekem ez a blogom. Ezt is kiírom a messenger listára és máris reklámot csináltam neki. Nemrég találkoztam egy nagyon régi és jó barátommal, akivel megállapítottuk, hogy annyira elkényelmesedtünk, hogy inkább beszélgetünk az interneten vagyis messengeren, ha érdekel az, hogy mi is történt embertársunkkal akkor megnézzük valamelyik közösségi oldalon a képeit és kommenteljük, vagy újabban van ez a lájkoljuk dolog is. Visszatérve ide, hogy lájkoljuk a különböző eseményeket. Már elég rég zajlik ez a Facebook hisztéria. Valamikor tavasszal részese voltam egy olyan beszélgetésnek ahol felelősségre vontak, hogy nekem mért nincs Facebook-om? Mondtam, hogy nekem nem kell, van két másik ehhez hasonló, amit így is alig használok. Hát hogy az milyen jó és hogy sokkal jobban lehet tartani a kapcsolatot így az ismerőseiddel és stb stb stb. Nem jobb az, ha valakivel személyesen beszéli meg az ember az érzéseit, osztja meg a gondolatait? Nem mondom azt, hogy most többet nem leszek bent a messengeren és hogy néha az öcsem vagy a barátnőm Facebook fiókján keresztül nem fogok még képeket nézegetni, de vegyük a fáradságot és találkozzunk az ismerőseinkkel, régi barátainkkal. Nekem egy nagyon jó élményben volt nemrég részem abból kifolyólag, hogy elmentem valakivel egyet üdítőzni. Addig mindig volt valami kifogás vagy épp messengeren megbeszéltünk mindent. Sokkal jobb volt így és mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagy érték a barátság.

Felkapott dal

2009 februárjának az elején hallottam először a Quimby együttesnek az egyik számát. Akkor épp egy tankkal mentek a szívemen át. Segített. Mintha rólam írta volna Kiss Tibi azokat a sorokat. Később aztán egészen másképp hallgattam azt a számot már értettem, hogy miről is dalol. Amikor az első Qiumby koncertre készültem, beszereztem az összes létező és megjelent lemezüket s meghallgattam az egészet. A koncert csúcs volt és nagyszerű volt az a nyár is. Karácsony előtt sikerült megszerezni az együttes legújabb lemezét. Nem volt időm akkor meghallgatni …épp csak bele hallgattam. Ma sikerült. Nagyon tetszik. Az, aki nem hallgatott még Quimbyt annak furcsának tűnik, olyan bolondos furcsa hangzású zene. Eleinte idegenkedik tőle az ember, és hogy ha többet hallgatja, akkor kezdi érteni a szöveget, világosabb a mondanivaló. Újabb erőt adott az, hogy meghallgattam az új számokat és mindenfélén elgondolkoztam... A nyáron láttam egy interjút Kiss Tibivel és Liviusszal. Arról kérdezték őket, hogy mit szólnak ahhoz , hogy az Irigy Hónaljmirigy kiakarja őket parodizálni? Azt felelték, hogy kiváncsian várják, hogy mit sikerül produkálniuk a fiuknak. Hát az is meglett, az Ajajajj című számot parodizálták Felkapott dal címen. Hát felkapott dal is volt...