Nagyon sok kersés után találtam rá erre a szövegre. Nagyon megtetszett. Olyan igaz mondonak tünik.Nem is tudom.Minden esetre jó kis szöveg.
,,S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e öt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket,hüséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hütlen barátot, mint az önfeláldozót és höségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit,de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hütlen és aljas, van-e joga megsértödni, bosszút követelni? S ha megsértödik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?"
Márai Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése