Gondolkodtató

Nagyon sok kersés után találtam rá erre a szövegre. Nagyon megtetszett. Olyan igaz mondonak tünik.Nem is tudom.Minden esetre jó kis szöveg.

,,S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e öt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket,hüséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hütlen barátot, mint az önfeláldozót és höségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit,de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hütlen és aljas, van-e joga megsértödni, bosszút követelni? S ha megsértödik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?"

Márai Sándor

Idő

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?! Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel. - Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted? - Értem – hebegtem megrendülve. - Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted? Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha. - A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…”
(Wass Albert: Nagyapám tanítása)

Múlt...

Említettem, hogy voltak már blogos probálkozásaim az osztályom levelező listáján. Arra gondoltam, hogy felrakok egy ilyen levelet ide is. Kicsit át alakítottam és hiányoznak részek is belőle. Valamikor 2008. májusában írhattam, amikor már a CFR megnyerte a bajnokságot. Azota sok minden változott...

... Az amit most leírok, az nem az én ötletem de, tetszik és átvettem. Mért nem vonulnak fel azok az emberek is akik nap-mint-nap elmennek dolgozni, eltartják a családjukat, gyereket nevelnek sexelnek az asszonnyal, minden nyáron elmennek valahova nyaralni, három hónaponta meglátogatják a nagyszülőket, vagy gyakrabban, és lehetne sorolni... Amit itt felvázoltam az egy átlag ember. Biztos hallotatok mar olyat, hogy felvonultak a Zöldek, vagy a Lilák, vagy a Buzik, vagy a Transzfesztiták, vagy Lezbikusok. Az átlag ember miért nem vonul fel? Mért nem vonulnak fel a bankárok vagy a közgazdászok, de ne csoportosítsuk őket, egyszerűen az átlag ember miért nem vonul fel? Miért kell hangoztatni hogy én Lila vagyok és akkor fel vonulunk vagy, én Piros vagyok és akkor felvonulunk. Szerintem a társadalom tudomásul vette, hogy vannak más emberek is, és ezért nem kell felvonulni. De most akkor jön az, hogy letamadtok engem azzal, egyesek, hogy például én, miért vonulok fel március 15-én? Ez egy olyan nemzeti ünnep ahol részt kell vegyen a magyar ember, és nem csak itt Kolozsváron vonulunk fel és ünnepelünk hanem egy egész nemzet és ezzel nem akarunk kitűnni a világ népei közül (hangsúlyozom: nép és nemzet). Ez olyan mint például a június 4 az amcsiknál. Miért kell hangoztatni, hogy vannak Pirosak és a Lilák, és a többiek békésen legyenek meg és kész. OK, tényleg, el kell fogadni ezeket is de valahogy itt a Balkánon még nem elfogadott dolog, annál inkább meglepő. Azonos nemű emberek , amióta a világ létezik azóta vonzódnak egymáshoz és szeretik egymást (lásd a görögöknél) és csak most, nem rég kezdett ilyen nyilvános lenni. Eddig szerintem az volt benne a profi, hogy dugiba kellet csinálni, mint én annak idején a cigizést. Ezekkel az emberekkel is az a helyzet mint a nőkkel, ki engedtük öket a konyhából és aztán mindent akarnak csinálni van ami sikerül, de van ami nem, ilyen az élet. Az egynemű szerelmesek is ki kerültek a sötét folyosokról, utcákból meg közvécékből a világ elé és most minden kell nekik. De nem akarom folyatani mert úgyis akkora kritikát fogok kapni hogy csak na, de még egy példát: mostanába az a divat, hogy valaki terhes lesz és járnak vizsgálatra az orvoshoz és egy idő után meglehet határozni, hogy milyen nemű lesz a baba, és akkor nagy boldogan mennek haza, hogy: ,,Lányom lesz, lányom lesz!" Mért kell elrontani a titkot, hogy vajon fiam vagy lányom lesz. Miért? És akkor amikor megtudtuk hogy milyen nemű gyerekünk lesz akkor kezdünk már vásárolni és tervezni, és ezt venni, és azt venni. Mért kellet elrontani ezt a szép dolgot is? A buzulás is ilyen, addig amig nem volt ilyen nyilvanos addig olyan érdekes dolognak tűnt, és biztos az is volt. Én nem probáltam, de nem is akarom . Én jol vagyok úgz, ahogy vagyok, szeretem a Kedvesem és kész . A Kedvesem nő nemű. Nekem ez a véleményem az egész dologról amit itt leírtam és tudom, hogy elleszek ítélve, de most már olyan világban élünk, ahol megmondhatom a véleményem épp úgy, ahogy az azonos neműek felvonulhatnak. És azt is tudom, hogy nem csak nekem ez a véleményem....

...Elmlékeztek mit mondtam egyszer? Azt, hogy ha nem a CFR-vel tartotok akkor most szomorúak lesztek, mert nem a ti kedvenc csapatotok nyerte meg a bajnokságot. Így is lett. Gyerekek nekem még nem volt ilyenben részem. Azok akik ott voltak és ordítottak azok tudják milyen érzés...nagyon fasza. Na, de nem osztom tovább a focit. Lényeg az, hogy most kicsit Kolozsvárra fog nézni a világ és ez mindenkinek jó....

Ünnep

Lejárt a nagy rohanás és kezdődnek megint a szürke hétköznapok. De ott van az, hogy másképp kezdünk neki az előttünk levő hétnek. Teli vagyunk új tervekkel, fogadalmakkal, fel vagyunk tőltődve az ünnep nyujtotta élménnyekkel. Nekem egy ilyen nagy élmenyben volt részem amikor 25.-én egész nap énekeltünk a faluban, a legényekkel és miután minden utcát, minden házat bejártunk kimentünk a ,,hegyre” és onnan énekeltük el ujra az egész éneket és himnuszokat (magyar és székely). Azért volt az idei énekles olyan különleges mert új és szép énekeket énekeltünk és szépen énekeltük. Felemelő érzés tud lenni az amikor egy egész falunak énekelsz és látod azt, hogy villognak a lámpak a házaknal ezzel azt jelezve, hogy fogadják az éneklésünket. Amugy az egész karácsonyt ez az egész napi éneklés tette szebbé mivel, hogy még hó se hullt egész ünnep alatt.

Éneklés a falu egyik házánál

A Hegyen