Egy érdekes jelenséggel találkoztam valamelyik délután, amikor épp hazafelé tartottam a Széchenyi térről. Szerencsénk van azzal, hogy lehetőségünk van arra, hogy szelektíven gyűjthetjük a szemetünket, amit aztán újra hasznosítanak, vagy természetbarát módon semmisítenek meg. Egy ilyen hulladék a karton is. Kolozsváron több gyűjtő állomás is van, ahol pénzt adnak azért, ha ide nagy mennyiségű kartont visz az ember . Nem kifizetődő, de ha jobb lehetőség nincs, akkor van akinek ez is megéri. Többször láttam már a városban két ilyen embert, akik a hulladék kartont gyűjtik. Nem hobbiból vagy szórakozásból, hanem több mint valószínű ebből kapnak annyi pénzt, hogy kenyeret tudnak venni belőle. Komolyan űzik ezt a mesterséget. Szekerük van, amit tolnak, vagy húznak maguk után, néha annyira meg van egy-egy ilyen szekér rakva, hogy az egész autósávot vagy a trolik vonalát is lezárja, és ezzel akadályozva a forgalmat. Komolyan veszik a munkájukat, és szorgalmasan gyűjtögetnek. Az egyik ilyen karton-gyűjtögetőt láttam meg a járdán, nem is fogta volna meg a tekintetem, ha nem vettem volna észre azt, hogy milyen póló van rajta. Emlékszem, annak idején, valamikor tizedikes lehettem, amikor a suliba megjött az első 60 darab JZSUK-s póló. Harcoltunk azért, hogy pólóhoz jussunk. Emlékszem olyan is volt, hogy sírtak azért, mert nem kaptak pólót. Büszkén viseltük és mutogattuk mindenkinek. Szoktam látni diákokat, akik most is büszkén viselik, ezzel mutatva azt, hogy hova is tartoznak. Jó érzéssel tölt el, ha ilyen pólós diákokat látok, mert tudom azt, hogy ahhoz a közösséghez tartoznak, amihez én is tartoztam. Ma már ez az egész megváltozott, ma már akárkinek lehet JZSUK-s pólója, még a kartont gyűjtögető szegény hajléktalannak is, aki azt se tudja mi fán terem a JZSUK fogalma. Azt nem tudom, hogy hogyan jutott hozzá, de engem kicsit meglepett és felkavart, hogy egy olyan valakin láttam, akinek valószínű nem is volt, és nem is lesz köze a sulihoz. Kidobta volna valaki, és ezt megtalálta a hajléktalan? Ide jutott a mai diákság? Nekem azért nagy dolog ez, mert a kollégiumban nyílt ki a szemem, és itt történtek velem olyan dolgok, amikre szívesen emlékszem vissza. Itt úgy ismertek meg engem, mint Péterfi, és nem mint a ,,pap fia” ami sokat jelent. Mai napig vannak olyan barátaim, akiket itt ismertem meg. Furcsa hogy már egy gyűjtögető valakin is ilyen póló van. Valahogy az jön le nekem ebből, hogy vannak már olyan diákok, akik nem becsülik meg azt, hogy a JZSUK-ba járhatnak; ez egykor még nem így volt.