Az az igazság, hogy már rég nem blogoltam, szinte egy hónapja tettem fel az utolsó bejegyzésem. Sok minden történt azóta. Belerázódtam a kolozsvári életbe, kaptam munkát. Nem az a munka, ami igazán úgy hozzám illik, de pénzt kapok érte. Van, akinek ilyen sincs, és szeretné, ha ilyent kapna, mint én. Pultos lettem Kolozsvár egyik kocsmájában. Nyugi, nem innen fogok nyugdíjba menni. Érdekes egy munka, tele van meglepetésekkel és nagyon sok embert, karaktert megismer így az ember. Na de az eddigi munkáim közül ez a második legjobb. Volt már ennél borzasztóbb is és kibírtam. Amúgy meg kicsit megváltozott az életem, olyan munkás lettem, vagy valami ilyesmi. Most tapasztalom azt, hogy milyen is igazán munkába járni, és hogy mekkora egy nagy kincs a szabadnap.
Az este egyik ismerősöm, aki most kint dolgozik Írországban, megdicsérte a Nyár című bejegyzésem. Olyan nagyon jól esett. Jól esett az, hogy megdicsérte, és hogy kihoztam belőle valamit. Azt mondta, hogy amióta kint van egyszer volt honvágya... akkor, amikor elolvasta az utolsó bejegyzésem. Ilyenkor jön rá az ember arra, hogy az olyan dolgok, amik értelmetlennek tűnnek, mégis van értelmük, és amikor kapsz egy ilyen dicséretet, akkor megjön a kedved, hogy tovább csináld. Nem gondoltam volna soha, hogy ezekkel a kis firkálásaimmal ilyet tudok el érni.